A döntés megszokott folyamata egyfajta mérlegelés. Felsoroljuk magunkban az érveket és az ellenérveket, listát készítünk belőlük, esetleg súlyozzuk is a lista elemeit, és végül összegzünk. Amelyik oszlop hosszabb, amellett döntünk. De bizonytalanok maradunk. Legtöbbször a döntés után még eszünkbe jutnak érvek, amik addig nem is merültek fel bennünk és, amiket figyelembe véve úgy tűnik, hogy másképp lett volna jobb döntenünk. A bizonytalanság megmarad – egyes esetekben akár évekig. 

Ez egészen addig eszerint történik, amíg rá nem jössz, hogy így nem tudsz dönteni, mert így valójában nem is te döntesz. A hiteid döntenek helyetted. A hiteidet pedig nagyrészt szüleidtől vetted át és a kultúrád szabályai és elvei alakították ki benned, másrészt a saját tapasztalataidból erednek. S az erős, meghatározó hiteink sajnos többnyire negatív tapasztalatainkból születtek és félelemeink határozzák meg őket.

Amikor belülről döntesz, a belső bölcsességed és az utad tudásának a legbenső részedben mindig jelenlévő egyértelmű megérzésére, a „belső iránytűd” jelzésére hallgatsz. Ezt nem is teszed, hanem történik. Csak befelé figyelsz és engeded, hogy a belső, mély tudásodban megszülessen a döntés.

Végül már nem is kell befelé figyelned, mert folytonos lesz a befelé hangoltságod.

S, amikor már a bensődet éled, a belső bölcsességed vezet könnyedén az utadon.