„Hogyan kell szeretettnek és elfogadottnak lenni?”:

Milyen legyen a tartásom? Hogyan kell mozognom, járnom? Milyen témákról trendi beszélni, s melyik témák nem népszerűek, s ezért kerülendők? Mik a divatos kifejezések éppen? Ebben a helyzetben közvetlen legyek vagy maradjak zárt?  Mikor jó nevetnem? Mikor kell mosolyognom?  Mennyit kell megosztanom önmagamról? Mennyi időt kell vele töltenem? Hányszor mondhatok nemet?

          ……. kifogyhatatlan a lista…..

Annak megfelelően, hogy merre fordulunk éppen, más és más emberek elvárásaival találkozunk, így más és más szerepet kell játszanunk.

Még a barátságainkban, a legszabadabb kapcsolatainkban is  sokszor szerepeket játszunk: mindegyik barátunkkal kicsit, vagy akár nagyon, mások vagyunk – mindig annak megfelelően, hogy mit érzünk, mit gondolunk arról, hogy mi a fontos és a szerethető a másik számára. Nem akarjuk elveszíteni a barátságát.

Végtelenül elfáradunk! Egyszerűen felemészti az energiánkat a folytonos intenzív figyelem arra, hogy emlékezzünk, hogy akivel éppen vagyunk milyennek szeretne minket látni és – lehetőleg minden pillanatban – ennek megfelelően legyünk és viselkedjünk vele.

Elfáradunk, és egyre üresebbek leszünk. És nem tudjuk, hogy mitől vagyunk kimerültek. Visszük tovább a napokat, és visszük tovább a szerepeinket. Felhívjuk a szüleinket, mert már több napja nem hívtuk őket és nem akarjuk, hogy rosszul érezzék magukat, vagy megsértődjenek. Programot szervezünk a családunknak, pedig majd’ összesünk a fáradtságtól, de azt akarjuk, hogy örüljenek és jó szülőnek, partnernek lássanak minket….. stb….stb…..

Aztán találkozunk valaki mással, másik szerep-elvárás, másik szerep, másik ”””én””””.