A reflexszerűvé vált megfelelési mintáink feloldása, a kivezető út a belső munka. Tartós belső munkával sorra le tudjuk tenni azon személyiségrészeinket, amelyek korábban sérültek, traumatizálódtak. Ezek egyben azon személyiségszeleteink, amelyek zártak, instabilak, fájdalommal teliek. A belső úton haladva fokról-fokra elkezdjük megérteni, hogy a traumáinkból adódott, hogy önzőek voltunk, hogy a sebeink okozták azt, hogy – bár észre sem vettük – megbántottuk embereket, hogy a sérüléseink okozzák, hogy bizonytalanok vagyunk, s ezek miatt vannak bennünk a félelmeink is.

A belső úton elkezdünk közeledni azon részünk felé, amelyiknek nem kell bebizonyítania, hogy jó ember, mert valóban az!

Mert – ahogy egyre tisztítjuk, oldjuk a traumáinkat – nemcsak harmonikusabbak leszünk, hanem elkezd feltárulni a belső út egy kevésbé ismert és ezért kevésbé várt, még hatalmasabb ajándéka: ahogy haladunk az úton egyre szeretettel telibbek leszünk.

S ebből a tisztább, szeretőbb énünkből nem tudunk érzéketlenek lenni, nem tudtunk lenézni, nem tudunk elhanyagolni, s nem tudunk bántani.

S egyre gazdagabbnak érezzük magunkat.