A lelkünk egy kerthez hasonló. Ha kevéssé gondozzuk, keveset dolgozunk benne, benövi a gyom, s idővel liánok és szúrós vadszeder egyre áthatolhatatlanabb dzsungelévé válik. A harmónia teljes hiánya jelenik meg benne, majd fokról-fokra eluralkodik benne a káosz. Belső kertünk olyanná válik, amelybe már mi magunk sem lépünk be szívesen.

Nyitva áll azonban számunkra egy másik lehetőség is. Gondozhatjuk intemzíven lelkünk kertjét: megtisztíthatjuk a kígyózó liánoktól és kihúzhatjuk sorra a gyomokat. S, ahogy csökken a korábban mindent beborító kúszónövény és a gyökereket elnyomó, a vizet elszívó gyom, olyan növények tudnak életre kelni, amelyeknek létezéséről még csak nem is tudtunk. Virágzásnak indul a kertünk.

Minden kertet meg lehet szépíteni! Nincs kivétel. Mert a liánok, szedrek és gyomok nem mások, mint az életünk során megélt traumáink következményei. Mindaz, amit negatív érzéseként, félelemként, nem jól működő kapcsolatként élünk meg az életünkben csak traumáinkból ered. Ezektől megtisztítva minden kert gyönyörűvé válik!

Olyanná válik, amelybe még mi magunk is szívesen belépünk.