Lámpásnak lenni

Olyanok vagyunk, mint a lámpások. Ott van bennünk, a tiszta, bepiszkíthatatlan, ragyogó fény és szeretet. Csak éppen annyi réteg fedi, hogy mi magunk sem látjuk, sőt tudatában sem vagyunk létezésének.

A Csodák Tanítása, a Szeretet útja, ehhez a belső, tiszta, örök és csak-szeretet részedhez vezet vissza téged. Ami nem is csupán a részed, hanem ez az igazi lényed. Ezt a benned lévő tisztán ragyogó fényt egy vastag, át nem látható lámpástest fedi – most még. Ezért nem ismered. A fedőrétegek nem mások, mint a traumáink, amik beburkolnak minket, a téves hiteink, amiket átvettünk másoktól vagy magunk alakítottunk ki önmagunkról és a világról, s a vastag fedőréteg egyik fontos eleme maga a tudatlanságunk arról, hogy ott van bennünk a fény, a béke és a szeretet. S így a boldogság is.

Ez a lámpástest azonban elvékonyítható és – belső munkával, traumáink feloldásával, korlátozó hiteink transzformálása révén, stb. – elérhetjük azt is, hogy egyre áttetszőbb legyen. S eljuthatunk oda, hogy először csak át-átszűrődik a fény egy- egy különleges pillanatban, aztán – sok belső munka után – már elkezd egyre többször és egyre erősebben látszani. S végül, tisztán látszik a fény az átlátszó lámpástesten keresztül. Amikor ezt elérjük, akkor torzítások nélkül éljük meg természetes állapotunkat.